Még ma is visszacseng a fülemben, s bizony most, leírva is kiráz tőle a hideg, ahogy Fördős Zé (Street Kitchen) az én nevemet mondta ki, mit mondta, üvöltötte a döntőben, mint a A konyhafőnök 5. szériájának nyertese. Az RTL Klub gasztrorealityje 8 héten át tartott és közel 60 feladatban mérettettünk meg.
Akkor ott, a sokktól, a fáradtságtól és stressztől teljes transzba kerültem, percekig, de leginkább órákig fel se fogtam, hogy ez megtörténhet.
Azóta egészen megfordult velem a világ, rengeteg megkeresés, rendezvény, cikk, fotózás, utazás részese voltam, de az igazság az, hogy körülbelül mostanra dolgoztam fel, s tudom megfogalmazni, hogy mit is jelent nekem ez a cím.
A műsor idén új zsűrivel indult, Fördős Zé maradt, de a séf pozícióját a Michelin csillagos, Shanghai-ban dolgozó Rácz Jenő séf vette át, és Gáspár Bea, mint a VIP széria nyertese volt a harmadik ítész. Amikor a forgatások zajlottak, szent meggyőződésem volt, hogy nem fogom magam megnézni a TV-ben, de aztán persze nem bírtam megállni, és rettentő furcsa érzés volt. Akik csak a műsorban láttak minket, egy kis szeletét kapták annak, amit mi nap, mint nap a forgatáson átéltünk.
10 éve élek a gasztronómiával, azért is írom így, mert gyakorlatilag így van. Szerintem ez az a terület, amit nem lehet munkaként felfogni. Ezt valaki vagy szereti vagy nem, de, ha igen, akkor bizony erről szól nagyjából minden.
És óva intenék bárkit attól, hogy úgy foglalkozzon ezzel, hogy nincs benne a szíve, a lelke, mert ez bizony sokszor heti 80 óra, sok-sok ember, akivel beszélni kell, akit vezetni kell, akit ki kell szolgálni.
Sokszor az éttermet a színházhoz hasonlítom, ha új emberekkel dolgozom együtt. A néző, illetve a mi esetünkben a vendég, idejét, energiáját, pénzét áldozza, hogy minket nézzen, illetve nálunk egyen, és nem okozhatunk csalódást, lehetünk fáradtak, vagy lehet rossz kedvünk. Ezt meg csak úgy lehet hozni, ha az ember szíve és lelke is benne van, máshogy bizony nem megy.
Viszonylag későn dőlt el, hogy a vendéglátás lesz az én végzetem, a felvételim a vendéglátó és szálloda szakra juttatott be az idegenforgalom helyett, így pecsételődött meg a sorsom, mondhatom, nagy-nagy szerencsémre.
Innen pedig nem volt megállás, azonnal mélyvízbe kerültem üzletvezetőként egy közétkeztető cégnél, ahol sikeresen megreformáltuk és nyereségessé tettük az addig rosszul működő egységet. Az ott töltött 2,5 év alatt rengeteget tanultam a munkatársak vezetéséről, betanításáról, de leginkább a rendszerben dolgozásról, szabályokról, minőségbiztosításról. Kétségtelenül jó alapot adott a későbbi munkáimhoz.
Még csak 21 voltam, már 2,5 év vezetői tapasztalattal, folyamatosan követtem a magyar gasztronómia eseményeit és szereplőit és úgy éreztem én is részese szeretnék lenni, így új kihívások elé néztem.
Egy akkor induló ígéretes gasztronómiai koncepcióhoz felvettek, és nagyon boldog voltam, hogy láthattam a vendéglátásnak egy magasabb szintjét. Hatalmas változás volt, hirtelen a legjobb eszközökkel, a legjobb alapanyagokkal dolgozni és a legjobb szakemberekkel kooperálni, hogy jobbak és jobbak legyünk.
Éppen az itt végzett munkám kapcsán kaptam egy lehetőséget, amely révén kijutottam Londonba, nemzetközi karrierem egyfajta nyitó állomásaként. Nem volt mese, költözni kellett. A kint töltött időszak eleje nagyon nehéz volt, addigra már majdnem 4 év vezetői tapasztalattal sima bar back voltam egy 4 csillagos szállodában. Innen kellett szép lassan, tudatosan továbblépkednem.
1 évvel később bejutottam Gordon Ramsay Maze Grill éttermébe, ahol felszolgálóként dolgoztam. Azt hihetnénk, hogy ezzel már nagyon boldog voltam, de szerettem volna még tovább fejlődni, tanulni, tapasztani.
Így kerültem San Sebastianba, a Basque Culinary Centerbe. Az iskolát 2011-ben alapították együttműködve a 7 legnagyobb Baszk séffel, de azóta csatlakozott az iskolához a nemzetközi gasztronómia több ikonikus alakja is Massimo Bottura-tól, Heston Blumenthal-on át Grant Achatz-ig nagyon sokan, hogy csak pár nevet említsek. Na most: San Sebastian a Világ legjobb helye és kész. Gyönyörű, fantasztikusak az éttermek, a népesség arányában a legtöbb Michelin csillag van, de el kell mondjam 2 euroért is olyat eszik az ember, amiből azonnal kérne még vagy 5-öt. Ami talán mindenekelőtt a legfantasztikusabb volt, hogy mindenki körülöttem pont annyira volt megszállott, mint én. A mesterképzés, amire felvettek az Innovatív étteremvezetés volt, ahol spanyolul zajlott az oktatás, 9 hónapon át. A tanulás és az iskola mellett egy 3 Michelin csillagos étteremben dolgoztam – életemben először a csúcson. Martin Berasategui, Lasarte-ban elhelyezkedő étterme egy intézmény a régióban, abszolút kiemelkedő, mind kulinárisan, mind borválasztékban, mind szervízben.
Hogy milyen volt ott?
Félelmetes.
Akkor már lassan 6 év tapasztalattal, azt sem engedték az elején, hogy a pályára kimenjek, és ténylegesen 2 esti szervízen keresztül tanították, hogy milyen műveleti sorrenddel lehet a legtökéletesebben… eltörölgetni a poharakat. A konyhai munka pedig minden képzeletet felülmúlt, amit ott tanultam, a szervezettség, a precizitás, a semmilyen kompromisszumot nem engedő tökéletesség igénye az egész pályámon végig fog kísérni, s talán ez az, amiért a leghálásabbak az ügyfeleim is.
Lediplomáztam, majd inspirációval, küldetéstudattal és rengeteg tapasztalattal felvértezve hazaköltöztem.
Amikor valakinek elmesélem a történetemet, ezen a ponton gyakorlatilag mindig ugyanazzal a kérdéssel találom magam szemben: Minek jöttél haza? Én pedig teljesen nyugodtan szoktam azt válaszolni, hogy azért, hogy a hazai gasztronómiában szerepet vállalva próbáljam meg átültetni a tanultakat, elsősorban a szemléletet, a megközelítési módokat.
Az itthon töltött években sok mindent csináltam, gasztronómiai rendezvényeket szerveztem, főztem, tanácsadóként segítettem étterem tulajdonosoknak, ha elakadtak vagy ha épp új helyet szerettek volna nyitni. És nem utolsósorban megnyitottam az első saját helyemet.
Vannak pontok az életemben, amikor nagyon erős késztetést érzek, hogy több kell. Így volt ez London előtt, így volt San Sebastian előtt vagy mielőtt hazaköltöztem és így volt ez a Konyhafőnök előtt is, és nagy valószínűséggel még sok pontján az életemnek a jövőben, de ez így van jól.
Jelentkeztem és 2 kör válogató után jött a telefon, hogy bekerültem a műsorba. Fogalmam nem volt mire számítsak, de abban biztos voltam, hogy valami egészen fantasztikus következik. A többi már történelem (majdnem).
Csodálatos, kihívásokkal teli napok voltak, amik igénybe vettek mindannyiunkat, mentálisan és fizikálisan is, de tisztán emlékszem, amikor valaki azt kérdezte, pár nappal az eredményhirdetés után, hogy újrakezdeném-e, gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy…
igen.
